A szomszéd ház - Alba Longa, #2

Több mint három évtizeden keresztül egy maroknyi ragyogó hamisító, akik mind híres festők voltak, olyan keményen és olyan jól dolgoztak, hogy ma senki sem teheti a kezét a tűzbe, és szemrebbenés nélkül mondhatja, hogy birtokában van ennek vagy annak a festménynek, bármely híres festőnek az eredetije,  ebből vagy nem számít, milyen más korszakból. A kormeghatározás és hozzárendelés legmodernebb technikáiban jártas tudományos szakértők, a legrangosabb galériatulajdonosok, művészettörténészek, árverezők és a terület más beavatkozói mind elengedték a hamisítványokat, amelyeket következésképpen hitelesnek katalogizáltak és ekként adtak el. Később felfedezték, hogy sokukból kettő, sőt három vagy több apokrif létezik. Szigorú cenzúrát vezettek be a médiával szemben; A legmagasabb szintekről valódi vétó esett, amely szent tabuvá változtatta a témát. Mert ha elterjedne, pánik terjedne, ahogy terjed a bizalmatlanság azzal kapcsolatban, amit a rendszer a legfőbb cserevalutává változtatott, amely nemcsak, hogy soha nem értékeli le magát, hanem az utóbbi években mértani progresszió szerint növekedett. A biztonságos menedék értéke, amely több mint helyettesítette az aranyat. Az abszolút hatalommal rendelkező elit kolosszális összegeket veszítene, és befolyása csökkenne, elmondhatatlan projektjeik kárára. A thriller és a feszültség technikájának tökéletes elsajátításával Alba Longa elmondja nekünk azt a történetet, amelyben ő maga is részt vett, és amelynek során majdnem a bőrébe került. A HÁZ A SZOMSZÉDBAN a kozmopolita Nizzában játszódik, amely történelmének legdrámaibb eseményeit éli át. Az igazat megvallva, nem jössz ki jól ezt a regényt olvasva. Az olvasónak az a benyomása, hogy a mai világ legszentebb szavai: szabadság, demokrácia, emberi jogok, társadalmi haladás és még sok más, nem más, mint gyártott délibábok, az NWO (Új Világrend) nevű ködösítés, amely megakadályozza, hogy annak lássuk magunkat, amik vagyunk: a Birodalom új rabszolgái, más Nero és Caligula feltétel nélküli szolgálatában, akik nem őrültek,  és éppen ezért gonoszabb, mint az előbbi.