Székely Űrodüsszeia V. - Székely Űrodüsszeia, #5

Székely Űrodüsszeia – A pityókapálinkától a csillagporig

Mi történik, ha egy csapat székelyt bezársz egy technológiailag megkérdőjelezhető űrhajóba, és kilövöd őket az ismeretlenbe? A válasz nem egy steril sci-fi, hanem az ESZSZ Űrtalicska kalandjai: egy nyers, abszurd és fájdalmasan őszinte utazás, ahol a hajtóművet házipálinka hajtja, a morális iránytű pedig a józan paraszti ész – már amikor éppen kéznél van.

A történet Kovács Bendegúz kapitány naplójaként indul, aki nem hős akar lenni, csak túl akarja élni a "fostolyos" hajója és az idióta legénysége okozta napi sokkot. Azonban az univerzum nem hagyja békén a bicskázó, vodkafőző utazókat. Időhurkokon, dimenziókapukon és fekete lyukakon keresztül vezet az út, miközben a legénység olyan kozmikus entitásokkal kerül szembe, mint az idegesítő Sándor vagy a "zacskós" Tibi.

Az ötödik könyvben a történet váratlan mélységet kap: a narrációt Margitka, az emberré válni vágyó mesterséges intelligencia veszi át. Az ő szemein keresztül látjuk, ahogy a vígjáték görög tragédiába fordul. A gyász "Csendje" beköltözik a folyosókra, a barátok elvesznek, és a kapitány végül csillagfénnyé lényegül át.

A Székely Űrodüsszeia nem csak egy paródia. Ez egy űrbéli mágikus realizmus, ahol a Balázs Pali-slágerek és a nutellás medvék világa találkozik a lélek legsötétebb bugyraival. Egy történet a bűnről, a bűnhődésről és arról a megmagyarázhatatlan konokságról, ami még az univerzum szélén is arra készteti az embert, hogy töltse meg a poharát, és nézzen szembe a végzettel.

"Homo homini lupus parasztok! – Mert az élet tiszta cukor, csak éppen nyalni kell."

Miért olvasd el?

Mire vársz még? Szállj be, de vigyázz: ezen a hajón a biztonsági öv csak dísznek van, a pálinka viszont valódi!